KELE KITTI INTERJÚ

BORBÉNYI BARBARA

MIT TARTOGAT SZÁMUNKRA
A MUNKAERŐPIAC?

A sikeres karrierhez vezető út mindenki számára más és más. A jövőn való elmélkedés közben sokan beírják a Google keresőbe, a “designelemző” vagy “design menedzser” állások szavakat és azt várják, hogy válogathatnak a sok munkaadó által kínált pozíció közül. Majd azzal szembesülnek, hogy a találatok száma nulla. Tehát mit lehet kezdeni a diplomával? diploma megszerzése utáni elhelyezkedés lehetőségeiről kérdeztem egyik volt hallgatónkat és egyben munkatársam, Kele Kittit, aki a designkultúra – akkor még design – és művészetelmélet BA szakon végzett.

Hogyan kerültél a METU designkultúra szakára?

Gimnáziumban kiemelt nyelvi szakos osztályba jártam, mely rávilágított, hogy hiába erős az intézmény és a tanerő megköveteli a tudást, nem látszik feltétlenül 19 évesen, hogy mely irány volna a tökéletes csak az, hogy melyek nem. Vonzalmakat, általános érdeklődést lehet meghatározni, így mint az átlag, én is a humán tárgyakban bizonyultam erősebbnek, de képtelen voltam egy érdektelen szakra csak azért beiratkozni, hogy ott legyek, így két évet irodai munkákkal töltöttem érettségi után. Egy okj képzésen is részt vettem, hogy valamilyen hatás/élmény érjen, ami tényleg ellök egy irányba, mert éreztem, hogy telik az idő. Teljesen véletlenül vettem végül észre, hogy az első évfolyam indulásakor oda jelentkező ismerősöm borzasztó érdekes nevű szakra jár – ami akkor még design- és művészetelmélet volt. Azonnal rákérdeztem, hogy ez meg micsoda, hol találta, és mi kell ehhez, olyan biztos voltam benne, már az iskola honlapján való rövid ismertetőből, hogy ezt kerestem, és erre vártam, hogy az öszszes ajánlott irodalmon munka mellett éjjelekig rágtam át magam a felvételi előtt. Elvarázsolt, hogy a művészet 2000 éves történelme menynyire mély, és sokszínű – általános gimnáziumba jártam, művészettörténet óra nélkül -, de a design területe csodabogárnak számított. Iszonyúan vártam, hogy elkezdjék oktatni a könyvekben lévő tárgyak kultúráját, mert mint talán akkoriban sokan, ilyen behatás híjján én sem tudtam sokat a minket alapvetően körülvevő tárgyak esztétikájáról, történetéről.

Milyen képességeket adott számodra ez a szak?

Mi voltunk a második évfolyam, és ahogy haladtunk előre, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egy olyan világot nyitott meg, amely a vonal alatt volt számomra addig, és megmutatta, hogy az alapvetéseknek tűnő, mindennapi dolgok, tárgyak mögött húzódó komoly filozófiai, történelmi, művészeti kérdések mennyire átszőnek mindent – tárgykultúrát, iparművészetet, építészetet. Minden óráról úgy jöttem ki, hogy olyan, mintha semmit sem tudnék, és folyamatosan lemaradásban lennék – így végtére is kíváncsivá, folyamatosan „éhessé” tett az ismeretre a három év, és ha nem is egzakt válaszokat adta meg a végére, de megtanított keresni, összehasonlítani, felmérni, aránypárokat felállítani, szintezni az információk közt.

Volt olyan tanár, aki inspirálólag hatott rád?

Közhelynek hangozhat, de majd’ minden órára beülő tanártól teljes ámulatba estem, úgy a szakvezetőink, mind az óraadók, kivétel nélkül iszonyúan tehetséges, alázatos szakemberek voltak. Gulyás Péter tanár urat azonban kiemelném: ma, hat évvel az egyetem elvégzése után érnek be olyan tőle hallott szociológiai, filozófiai utalások, fejtegetések, hogy döbbenten állok előtte, gyermeki hévvel keresem vissza az ő akkori világképével átitatott anyagokat, mert végtelenül éleslátóan, hihetetlen karizmával és egyfajta nihil bölcsességgel osztotta meg velünk annak a gondolkodói attitűdnek minden szükséges elemét, amely elengedhetetlen szellemi alapja egy kritikai, elemzői szakmának.

A diploma után egyből elhelyezkedtél a szakmában?

Tavasszal sorra jártam azokat a számomra szimpatikus helyeket, galériákat, múzeumokat, ahová el mertem magam képzelni, végül az egyik legnagyobb budapesti kereskedelmi galéria, a Deák Erika galéria akkori galériavezetője látott bennem fantáziát, behívott egy interjúra a tulajdonossal is – szerencsémre Erikának is szívügye az itthoni tehetséggondozás, így ő, és Sárvári Zita évekre a szárnyaik alá vettek, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik.

Adódtak nehézségek elhelyezkedés szempontjából Designelemző diplomával?

A szaktársaim fele végül nem ezen a területen, legalábbis nem azonnal helyezkedett el, így én ebből a biztonságot jelentő fészekből még inkább azt éreztem, hogy hihetetlen lehetőség van a kezemben, és ehhez elengedhetetlen fegyvertény volt, hogy az első kérdésre magabiztosan azt lehetett felelni: design- és művészetelemző vagyok. Az elvégzett szak és az a terület, amit lefed elég bő, ez pedig lehet éppen a veszélye is: ha eztán nem határolod be az intézmények számára vonzóan, hogy ez az új képzés mit adott neked elvérezhetsz, holott mai szemmel nézve minden intézmény, designvállalkozás, vagy művészeti vonalon tevékenykedő kreatív környékére állítanék egy ilyen szakembert.

Miért nem jelentkeztél mesterszakra?

Az a mámor, hogy az első szakmai helyemen egy közép-kelet európai nőművészek munkáit felölelő, progresszív – később díjazott – kiállítás szervezésében segíthetek, majd a galéria művészeivel kerülhetek közelebbi kapcsolatba, és megtanulhatok a művek között létezni, katalogizálni, installálni, belelátni egy ilyen intézmény mindennapi működésébe teljesen elsodort. Nem láttam értelmét, ezt az értékes időt ismét tanórákkal felszabdalni, később pedig ugyanezen ok mellé a még több, még mélyebb tapasztalat szerzése is bekúszott, így maximálisan a karrierre, a „felnőtt életre” koncentráltam.

Tanulmányaid alatt volt koncepciód arra vonatkozólag, hogy milyen munkahelyet szeretnél találni?

Nem mondanám, hogy különösképpen foglalkoztatott ez a gondolat, inkább úgy fogalmaznék, hogy kicsit ijesztő volt nem kristálytisztán látni, hogy mit lehet majd ezzel csinálni. A tanerőnek is új volt a szak, és segítettek, amiben tudtak, de a hazai intézményrendszer akkortájt mint-ha még nem állt volna ránk készen – ennek pedig egészen prózai okai voltak, ők pedig látták ezt, de nem akartak riogatni, inkább igyekeztek tartalmában átfogóbb ismereteket adni minden területen, mélyebb vizekbe dobni minket, hogy megerősödjünk. 🙂

Mennyire használod a munkahelyeden azt a tudást, amit a három év alatt elsajátítottál?

Nagy segítség, hogy olyan összefüggésekre, jelenségekre látok rá a nagyvilágban, amelyekre más területeken dolgozók nem is figyelnek fel, így bármilyen csapatba kerülök, a szimbiózis fontos eleme az, amit én teszek bele, legyen szó akár termékfejlesztésről, jelenleg regnáló márkákkal való munkáról, a kreatívipar híreit én szállítom, amely jelenségek ismerete nélkül sokszor nehezebb lenne boldogulni. Fontos látni, hogy nagy formátumú tárgytervezők, ipari formatervezők, vagy építészek munkái miként alakították az elmúlt húsz év tárgykultúráját, esztétikáját – legyen szó akár a nagy díjak-ról, egy-egy új kollaborációról tervezők és gyártók közt, új termék piacra kerüléséről, otthonosan mozgunk ezek közt, dekódolni tudunk trendeket, változásokat.

Milyen cégeket ajánlanál mai ismereteiddel az alapszakos hallgatóknak?

A teljesség igénye nélkül a képzőművészeti területen a Deák Erika Galériát, a Kistermet, acb Galériát, Knoll és Inda galériát – mind progreszszív, értékteremtő hozzáállással, valódi szakértelemmel nyúlnak a ma alkotójához. A design területén pedig minden elfogultság nélkül is a jelenlegi munkahelyem, a Solinfo Group a város vezető design hub-ja, ahol a designra nagyon átfogóan, szerteágazóan rá lehet látni, piaci környezetben. Emellett olyan izgalmas, minőségi vállalkozásoknál próbálnék szerencsét, mint a Hannabi Sofa, vagy a Lumoconcept. Ha pedig kéz a kézben egy tervezővel való közös munka érdekel, ami a szak legnagyobb ereje lehet a mai körülmények közt, rengeteg fiatal, potenciális és tehetséges tervező működik, de csak hogy párat említsek: Danubo (Lakatos Ábel), Andrási Edina, Kele Sári, Temesi Apol.

Melyik cégeknél dolgoztál eddig és milyen pozícióban? Mi volt a feladatod?

A múlt helyett inkább a jelenről és a jövőről mesélnék röviden: jelenleg a Solinfo Group-nál van szerencsém a Research&Development részleget erősíteni, ami a cég nagy márkákkal való kollaborációja mellett most a saját gyártású termékekre fókuszál: szeretnénk az elmúlt 3 év tapasztalatát, ötleteit, sikereit egy olyan területre önteni, ahol minden résztvevő igazán elemében lehet, így a figyelmünk első körben a fa felé fordult. A feladatom adott: a megfelelő szenzitivitás segítségével feltérképezni a születő divízió helyét a piacon, monitorozni a design jelenlegi főbb irányzatait, folyamatait, majd leképezni azt az igényt, amelyet ki szeretne elégíteni, és a megfelelő társterületekkel kiegészülve megágyazni neki.

Végezetül, öntsünk tiszta vizet a pohárba! A design tanulmányozása alapvetően jelent kihívást, hiszen egy olyan területről beszélünk, ami mindenütt jelen van: fizikai terek, virtuális terek, illusztrációk, grafikák, fényképek, tárgykultúra. Ezek mind befolyásolják a mindennapi életünket és látásmódunkat. Ebből következik, hogy bár elképesztően tág területről van szó, feltérképezése kifizetődő és a témában szerzett kompetencia nem csak a látásmódunkat változtatja meg, de ha elkötelezettek vagyunk a szakma iránt, egy olyan piacra nyerhetünk betekintést, mely igen csak izgalmas és dinamikus. Az elméleti tudáson kívül, amire még szükségünk van, bármennyire közhelyesen hangozzon is, az a kitartás, határozottság és talpraesettség. Ahhoz, hogy bejussunk egy a területen elhelyezkedő céghez, ez a három tulajdonság kulcsfontosságú. Ne féljünk utána járni a dolgoknak, rámenősnek lenni, és a befektetett energia kifizetődik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük