KÖZTE, avagy a közösségformáló reformerek

Napjainkban a szociális tényezők már jelentős szerepet kapnak a különböző szakterületeken. Ennek ellenére a XXI. századi ember passzivitásának köszönhetően egyre nehezebb társadalmilag érzékeny témákkal megszólítani a közösségeket. De szerencsére mindig vannak és lesznek az árral szemben úszó és kitartó kezdeményezések.
Jankovics Petrával és Albert Alexszel beszélgettünk az általuk alapított KÖZTE közösségről, a csapat szervezésében megvalósuló oktatásfejlesztő programsorozatról, melynek témája az építészet egyik határterülete, a szociális építészet.

Fotó: Béres Márton

Spiegelhalter Vivien, Zsömbör Krisztina: A KÖZTE 2017 óta működik a METU keretein belül. Mi volt a célja a kezdeményezéseteknek és kiknek szól a program?

Albert Alex, Jankovics Petra: A KÖZTE alapvetően egy oktatásfejlesztési program, melynek fő témája a szociális építészet. Fontos leszögezni az elején, hogy nem kizárólag a mi szakterületünket, a Környezetkultúra BA és a Belsőépítész MA szak hallgatóit céloztuk meg. Azt akartuk, hogy a hallgatótársaink megértsék, miről is szól, mit is jelent pontosan a szociális építészet, milyen lehetőségeket rejt ez a speciális, az építészet határán mozgó terület, ki mit tehet érte és benne a saját szakterületén belül.
Van egy alapvető nagy különbség aközött a gondolkodásmód között, amit hagyományos értelemben a tervezés alatt értünk, amivel  általában a tanulmányaink alatt találkozunk, amit elsősorban tanulunk, illetve az általunk bemutatott probléma alapú tervezés között. A szociális tervezés arról szól, hogy a környezetünkben észlelt problémákra saját szakmánkon belül hogy reagálunk, hogy tudunk bekapcsolódni és fejlődést előidézni. Ez a klasszikus tervezési módszerekhez képest egy eltérő, más megközelítést igénylő szemléletmódot jelent.

Grafika: Toroczkay Balázs – Fotó: Béres Márton

S. V., Zs. K.: Hogyan állítottátok össze a programokat?

A. A., J. P.: Igazából, nagyon nehéz volt megtervezni a részletes tematikát és a konkrét programot, mivel a szociális építészet vagy bármilyen szociális tevékenység egy kicsit elbizonytalaníthat bárkit, aki először hall róla. Sokan a szegénységre gondolnak, vagy a hajléktalan kérdésre; azaz, hogy tennie kellene valamit azért, hogy másnak jó legyen, vagyis tenni a rossz ellen. Nem feltétlenül azt nézik, hogy az érintetteknek van pozitív élményük, tapasztalatuk is. Ebből kiindulva megpróbáltuk úgy felépíteni az egész félévet, hogy magának a szociálisan érzékeny témának ezt a vonatkozását ismerjék meg először a hallgatótársaink. Például érzékenyítő feladatokkal segítettük felnyitni a résztvevők szemét. Emellett az interdiszciplináris gondolkodás nagyon fontos volt a program során, hogy különböző szakmák együtt tudjanak dolgozni. Tehát amikor közösen szeretnének megoldani egy problémát, akkor szükségük van minden bevont résztvevő szaktudására, véleményére és tapasztalatára. Az érzékenyítő játékok során is az volt a cél, hogy a másik oldalt is egy kicsit megismertessük, megismerjük. Például vendégünk volt Bass László, akivel közösen próbálhattuk ki a Szociopoly nevű társasjátékot. A társas által a játékosok saját bőrükön tapasztalhatták meg a társadalmi kirekesztődést, a munka, pénz és erőforrások nélküli mindennapi túlélés feszültségét; mindezt szórakoztató, játék formájában.

Fotó: Béres Márton

S. V., Zs. K.: És saját fejlesztésű játékokat is bevontatok. Mik voltak ezek?

A. A., J. P.: Az általunk fejlesztett játékok mély tartalommal rendelkeznek, a játékformák más-más kategóriát képviselnek, és a részvételhez szükséges energiaráfordítás is széles skálán mozog. Az események résztvevői csoportokba rendeződtek aszerint, hogy kinek melyik játék nyerte el a tetszésüket. A játékok végeztével közösen beszéltük meg az élményt és a következtetéseket, így mindenki részese lehetett minden játéknak. Az egyik ilyen játék volt a Kooperációs útvesztő, ügyességi játék, amely négy egymástól elhatárolt labirintusból áll, melyben az együttműködésé a kulcsszerep. Vagy például a Korlátozott megoldások szituációs gyakorlat, melyben a játékosok a feladat megoldását szabadon választott eszközzel prezentálhatták. Ebben fogyatékkal élő emberek hétköznapi tevékenységeit kellett végiggondolniuk. Ennek tanulságaként az idő és a természetesnek vélt értékek fontosságát kellett értékelniük, a hétköznapi segítségnyújtást, illetve a csapatmunkában rejlő lehetőségeket mérlegelniük.

Fotó: Béres Márton

S. V., Zs.K.: Az eseményeknek volt egy jó kis közösség formáló ereje is, igaz?

A. A., J. P.: Így van, ez volt a cél! Kifejezetten olyan programot akartunk létrehozni, ahol a hallottak élményszerű benyomást keltenek a résztvevőkben. Fontos volt, hogy a csapattagok egymástól, kötetlenül, gyakorlati tapasztalatok útján szerezzenek új ismereteket. Ilyen szempontból az élménypedagógia területét is sikerült beemelnünk, ami Petra szakdolgozatához is szervesen kapcsolódik. Úgy gondoljuk, a KÖZTE közösségformáló ereje ellenpontként szolgálhat a közoktatásban tapasztalható rivalizálásokkal és a versengő, teljesítményorientált, individualista beállítódással szemben. Hiszen a közösségek teremtik meg társadalmunk és az emberiség létezésének alapját is. A legtöbb kreatív szakmának, így a környezetkultúrának, vagy építészetnek is az a lényege, hogy csapatban dolgoznak az emberek, és együtt jobban is fejlődnek. Tehát az a közösség, amit mi létrehoztunk, az egy csoportos fejlődést teremtett meg. Az emberek elkezdtek kommunikálni egymással, úgy, hogy nem mondtuk meg nekik, hogy dolgozzanak együtt, hanem különböző eszközökön keresztül, saját maguk kezdték generálni ezeket a fejlődési lépcsőfokokat.
És a közösségformáláson túl inspirációs forrásként is szolgáltak a KÖZTE eseményei és az ott megélt tapasztalatok. A programsorozat hatására olyan témákban születtek diplomamunkák, mint az akcióépítészet, hajléktalanszálló és anyaotthon tervezése.

Fotó: Béres Márton

S. V., Zs. K.: Szaktársak voltatok Környezetkultúra BA-n is, ettől függetlenül mennyire volt evidens a közös munka lehetősége, illetve kik vettek még részt a szervezésben?

A. A., J. P.: Igazság szerint mindig együtt dolgozunk, külsős megbízások esetében és iskolán belüli feladatokban egyaránt. Kiegészítjük egymás személyiségét, gondolkodásmódját, tervezői hozzáállását, így magától értetődő volt az együttműködés. Összesen négyen dolgoztunk a projektben, rajtunk kívül még két tanárunk, Emresz Adrienn szakvezető és Gulyás Péter elméleti konzulens segítettek a projekt felépítésében és a munkafolyamatok lebonyolításában.

S. V., Zs. K.: Egy ilyen program megvalósítása nagyon nehéz és összetett feladat ennek ellenére, mit tanácsolnátok a hallgatóknak, akik hasonló volumenű projektben gondolkodnak, hogyan tegyék meg a kezdőlépéseket?

A. A., J. P.: Általában nagyon sok pályázatot figyelünk, nyitott szemmel járunk. Viszont a KÖZTE érdekessége, hogy előbb volt az ötlet, amit elkezdtünk formába önteni, és azután kerestünk olyan platformot, amin keresztül ezt be lehet mutatni. Tehát nincs egyetlen bevált módszer, egyszerűen nyitottnak és kitartónak kell lenni. Első lépésként fontos, hogy a hallgató megtalálja, saját szakmáján belül, milyen módon tud reagálni egy-egy szociális tényezőre. Ez után kezdődik a kutatómunka, ahol negatív és pozitív példákból okulva ki kell alakítania a megfelelő üzenetet, amit a jövőben a hallgatótársai felé kíván közvetíteni. Végül meg kell találni azt az eszközt, melynek segítségével bemutathatóvá válik az elképzelés.

Fotó: Béres Márton

S. V., Zs. K.: Összességében hogy értékelitek a programot, beváltotta a hozzá főzött reményeket? Esetleg folytatást is terveztek?

A. A., J. P.: Sok tekintetben elégedettek vagyunk, már az első eseményünkön tapasztal részvételi szám is nagy meglepetést okozott. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy alapvetően kísérleti tervként indult a projekt, mellyel a 2017-es OMDK-n is részt vettünk. Nyilván, ha elölről kezdhetnénk, sok mindent újra gondolnánk. Mi is tapasztaltunk, tovább léptünk minden alkalom után, ezáltal folyamatosan tudtunk fejlődni. A nagy érdeklődésen túl, több pozitív visszajelzést kaptunk. Egyebek mellett a nagyszerű hangulat, az élénk érdeklődés és inspirációs helyzetek mind magukban hordozzák a folytatás lehetőségét. Úgy gondoljuk, sokkal nagyobb sikerünk lett, mint amire számítottunk. És természetesen, vannak további terveink is. A KÖZTE egy szerteágazó, komplex folyamat. Csupán az alaptéma kutatása, a játékok, vagy az alkalmak kivitelezésének megtervezése is óriás feladat, így szükségünk van egy kis időre az eredményes folytatáshoz. Kaptunk ígéreteket külső együttműködésre is. Legutóbb a Ferencvárosi Tanodával egyeztettünk, akik szeretnék felújítani az egész területet, ahol dolgoznak. Ebben kérték a segítségünket. Úgyhogy vannak bőven tervek a jövőre nézve, már csak ki kell dolgozni, hogyan is lesz a pontos folytatás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.