Optimalizált színterek – interjú Bachmann Bálinttal, a METU frissen kinevezett vezetőjével

Bachmann Bálint a METU új oktatási vezérigazgató-helyettese / általános rektor-helyettese.  A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának dékáni pozíciójából érkezik hozzánk, ez alkalomból adott interjút a Sharepoint blognak.

Uhl Gabriella: Hogyan alakult az eddigi pályád?

Bachmann Bálint: Ha az egyetemi karrieremet akarom felidézni, akkor pont tavaly volt húsz éve annak, hogy beléptem a felsőoktatásba, a “sötét oldalra”, vagyis az oktatói oldalra. A kari hierarchiában a legalsó szinttől lépdeltem el fokozatosan a felsővezetésbe. Tanszéki mérnökként kezdetem 1997-ben, annak az intézménynek az elődjében, ahonnan dékánként távoztam, hogy a METU-nál folytassam a tevékenységemet.

Fotó: Kaszás Tamás

Ott kell kezdenem, hogy Pécsett születtem, ott jártam az iskoláimat, majd a rendszerváltás évében érettségizve, s az akkor hirtelen adódó új ösztöndíj-lehetőségeket kihasználva németországi egyetemen tanulhattam, ahonnan 1995-ben tértem vissza, s egy rövid kitérő után a pécsi egyetemre kerültem be. Tanszéki mérnök, tanársegéd, adjunktus, docens lettem, majd 2013-ban neveztek ki egyetemi tanárrá. De már 2009-től dékánként működtem, mivel az intézmény vezetői – édesapám generációja – elérte a leköszönésre kényszerítő korhatárt, és sajnos többen végleg el is távoztak e nemzedékből. Bölcsen felismerték azonban, hogy a távlati célok eléréséért időben el kell kezdeni a munkát: először egyetemi képzést, majd doktori iskolát alapítottak az egykori Pollack Mihály Főiskolán. Szerencsésen / szerencsétlenül én is belekerültem e körbe, s társaimmal lehetőséget kaptunk a tudományos előmenetelre. S végül a kar vezetését is egy fiatalra akarták bízni, s én voltam akkor a legöregebb a fiatalok közül, így esett rám a választás.

U.G.: Mondanál néhány szót azokról a kezdeményezésekről, amelyeket Pécsett tettél, illetve a te vezetéseddel megvalósultak az egyetemen?

B.B.: Mivel a nagy tanáregyéniségek, professzorok nyugdíjba vonultak, vagy sajnos meghaltak, s a pótlásukra mi még nem voltunk felkészülve, ezért más oktatási módszerekhez kellett folyamodnunk. Próbáltunk innovatív, a hallgatók számára attraktív képzési modelleket bevezetni, amelyeket a kezdeti építész sikerek után a többi hét mérnöki szakon is bevezettünk. Mivel nem rendelkeztünk azzal az aurával, mint a legendás professzorok, akik maguk köré vonzották a hallgatókat, ezért atelier jellegű, gyakorlat-orientált képzéssé alakítottuk át a kari oktatást. Ez kisebb léptékben szimulálta a mester-tanítvány viszonyt. 5-6 főt osztottunk be a fő tervezési tárgyakba az egyes oktatókhoz, akik különböző korú és státuszú tanárok voltak. Ezzel hamar szakmai és oktatási tapasztalathoz segítettük a kollégáinkat. Ezt támogatta, hogy a professzorok behozták a saját tervezői munkájukat az egyetemre, s ezekben a kisebb-nagyobb léptékű projektekben a hallgatókkal – majdani oktatókkal – együtt gondolkodtak, dolgoztak. Csak egyet említenék példaként: a pécsi világörökségi helyszín rekonstrukcióját.
Egy másik fontos változás volt, amikor törvényi lehetőség adódott a képzési rendszer átalakítására, így a korábbi túlzott arányú természettudományi elemeket integrálhattuk a szakmai tananyagba. Ez szemléletváltást követelt az oktatók részéről, hiszen a változás óta számos kurzust közösen kell tartaniuk, a számonkérés nehézkesebbé, bonyolultabbá vált, de azt kell mondjam, sikeresen működik az új modell!

Fotó: Kaszás Tamás

U.G.: Tervezed, hogy ezek közül a reformok közül a METU-n is megvalósítasz valamit?

B.B.: Azokon a szakokon, azokban a diszciplínákban, amelyek az én tudományos érdeklődésemhez közel esnek, elsősorban az építészet, belsőépítészet, környezetkultúra, de tágabb értelemben a design is, semmiképpen nem fogom majd vissza magam az ötletelésben és a megvalósításban, hiszen rálátásom van mind a nemzetközi trendekre, mind a hazai rendszerre.

U.G.: Mi vesz rá egy építészt, hogy a kreatív munkát, a tervezést otthagyva az egyetemi oktatást vállalja?

B.B.: Az, hogy nem hagytam ott! Megvan a szakmai praxisom, sőt párhuzamosan több területen is: három cégem van, egy építésziroda, amelyet édesapám alapított, közösen dolgoztunk benne, s halála után a szintén kis kitérővel építésszé lett öcsémmel visszük tovább. Itt kisebb megbízásokat teljesítünk, illetve édesapánk örökségeként a pécsi világörökségi munkákat folytatjuk. Ezenkívül van egy ingatlanfejlesztő cég, amelyben tevékenykedem. Valamint van egy kifejezetten innovatív építészeti ötleteket megvalósító vállalkozás is.

U.G.: Mesélnél erről egy kicsit bővebben, a szakmai érdeklődésedről és a kutatási területedről?

B.B.: Bár az akadémiai kutatásaim kissé csapongóak, mégis formálódik egy fő csapás, amelyet a 90-es évek végén Japánban töltött hosszabb idő határoz meg. Ott fertőződtem meg a “minimalizmussal”, vagyis azzal az irányzattal, amely számol az ottani adottságokkal, az intim szféra tereinek szűkösségével. A japán ergonomikus tervezés kultúrája ebből a tér által meghatározott lehetőségekbe beszorított helyzetből eredeztethető. Ezen tapasztalatokkal én egy úgynevezett optimalizált lakótér tervezésébe kezdtem, amely a működés gazdaságosságán alapul, és sajnos távol áll a magyar álmodozó igényektől. De szerencsére már kisebb léptékű projektekben sikerült meggyőzni néhány megrendelőt. Innen indultam el egy műszaki téma felé, amely az épületek energia-hatékonyságával foglalkozik, a lakó- és munkahelyi terek komfortjával összefüggésben. Ezt támogatja az Európai Unió ránk is kötelezővé váló, az épületek energiafelhasználását szabályzó szigorú rendszere is.

Fotó: Kaszás Tamás

U.G.: Az egyetemi oktatásban hogy tudod érvényre juttatni ezt a szemléletet?

B.B.: A Breuer Marcell Doktori Iskolában is bevezettük, hogy a mestermunka ne csak egy “esztétikus” ház legyen, hanem műszaki-mérnöki tudományosság paramétereivel is mérhető, kutatási témákat is dolgozzanak fel a doktorandusz hallgatók. A komfort faktor lett az, amely látványosan mérhető eredményeket hozott, ilyen például a pécsi egyetemen a doktori iskola tudásbázisán megépült Szentágothai Kutatóközpont, amely egy 7000 m2-es laborépület, orvos- és természettudományi kutatások helyszíne. Az épületegyüttes tervezésekor egy energetikai szoftver segítségével szimuláltuk a majdani működést energiafelhasználási és komfort szempontokból. A földhőt és passzív napenergiát is hasznosító kutatóközpont üzemeltetését az épületfelügyeleti rendszeren keresztül kontrolláljuk, a valós idejű méréseket összevetjük a tervezéskor feltételezettekkel, így validáljuk a mérnöki koncepciónk helyességét és a szimulációk eredményeit is.
Az épületenergetikai kutatásainkat a Smart Technológiák kutatócsoporton belül, ifj. Kistelegdi István professzortársam vezetésével folytatjuk. Energiadesignnak nevezzük azt a tervezési folyamatot, amelynek lényege, hogy az épület koncepcióját annak energetikai, üzemeltetési paraméterei és a használatának komfort, illetve gazdaságossági szempontjai határozzák meg.

Szentágothai kutatóközpont

U.G.: Hogyan képzeljük el ezt a tervezési folyamatot?

B.B.: Az épület koncepciójának kialakításakor egy valós klimatikai adatokat használó szoftver segítségével optimalizáljuk az elképzelt ház tájolási, benapozási és szellőzési tulajdonságait. Ezek a paraméterek jelentős hatással vannak az épület végső formájára, műszaki tartalmára és főleg a gazdaságos működésére. A megvalósult komfort- és energiatudatos tervezésű épületek között vannak családi házak, irodaépületek és üzemcsarnokok is. Példaként említeném Kistelegdi díjnyertes, plusz energiamérlegű Rati iroda- és üzemépületét Komlón, ami a napenergia és a földhő hasznosítása mellett a csarnoképület tetején elhelyezett három kürtő segítségével a természetes szellőzés hatását is hatékonyan hasznosítja.

Rati iroda- és üzemépület

U.G.: Most Pécsnek, a szülővárosodnak elhagyása milyen változást jelent számodra?

B.B.: Személyes, családi szálak is kötnek Pécshez, ahol művész, értelmiségi közegben nőttem fel. De németországi tanulmányaim idején már a hosszabb távollétekhez is hozzászoktam, s a szakmai karrier építésében rendkívül fontosnak tartom a külföldi szocializációt. Már pécsi vezetői időszakomban is ösztönöztem a kollégákat a hosszabb tanulmányutakra, s ezt szeretném a METUn is folytatni, mert úgy látom, erre nagyon jó lehetőségek vannak. Tehát a váltás minden tekintetben izgalmas, új lehetőség és egyben kihívás is számomra!

Uhl Gabriella

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.