Random – Nagy Gerda

Befutott vagy épp feltörekvő alkotók esetében sokszor merülnek fel ugyanazok a kérdések egy-egy beszélgetés vagy interjú során. Mindig ugyanaz a verkli, standard témák:

Ki vagy?

Nagy Gerda vagyok, a METU Formatervező Művész mesterszakának végzős hallgatója. BA diplomámat az Óbudai Egyetem Ipari Termék- és Formatervező Mérnöki szakán, Enteriőrtervezés és textil specializáción szereztem.

Forrás: Nagy Gerda

Mivel foglalkozol?

Jelenleg a szakdolgozat és a diplomamunka az, ami leginkább leköti az időmet. A szinesztézia kutatásával foglalkozom, pontosabban annak hasznosításával a designban. Ezt igyekszem interpretálni a munkámban, végigpörgetve a lehetséges variációkat az inclusive design, az industrial design és a különböző kísérletező projektek területén. Nagyon érdekel a sensory design, az öt érzékre való tervezés, az újvonalas, kissé még kiaknázatlan, konceptuális vonulatai a designnak.
Emellett aktív vagyok néhány zenei projektben – szintizek és énekelek, valamint saját márkám, a Gerdushi számára cipzárból készítek ékszereket. Szóval mindig van olyan terület, ahol produktív tudok lenni.

Forrás: Nagy Gerda

Mi a legjelentősebb munkád?

Nem szívesen emelek ki így egyet a sok közül. Mindig azt érzem a legjelentősebbnek, amiben éppen a legjobban el vagyok merülve, aminek filozófiáját a legjobban megélem.  Gondolom, ez az aktualitással és az önazonossággal hozható kapcsolatba. Nyilván a nosztalgia is nagyon befolyásolja, hogyan vélekedek épp egy projektről, de hát az is valahogy az alkotáshoz kapcsolódó érzelmekkel és élethelyzettel van kapcsolatban. A diplomamunkám kapcsán egy olyan viselhető elektronikai eszköz tervezésével foglalkozom, amely nem hagyományos hang-alapú, hanem rezgőmotorok segítségével taktilis jeleket küldő metronómot foglal magába. Most leginkább ez a mozgatórugója a jövőbeli céljaimnak, ezt érzem a legjelentősebbnek.

Forrás: Nagy Gerda

Mi inspirál?

Ez nehéz kérdés, talán a problémák és a megoldatlan ügyek. Hiszen egy dizájner fő feladata a problémamegoldás. Ezen kívül egy beszélgetés, egy álom, egy mondat, egy kép, egy film, egy szókapcsolat, egy színházi előadás, egy rossz példa; egyszerűen bármi előhozhatja azokat a gondolatokat, amik képesek továbblendíteni, vagy akár elindítani egy projekten. Viszonylag szerteágazó az érdeklődési területem, gyakran járok kortárs kulturális rendezvényekre és nyitott szemmel próbálom befogadni a világot – ez a rengeteg tapasztalás sokat segít.

Forrás: Nagy Gerda

Hol látod magad 5 év múlva?

Most leginkább a folyamatok megtervezése az, ami leköt; a projektek aktívabb tervezési és kutatási fázisai. A végtermék, a konkrét megoldás már gyakran nem is érdekel annyira, mint maga az alkotói, problémamegoldói folyamat. 5-6 év múlva – akár egy külföldi szakmai gyakorlat után – örülnék, ha beépülhetnék egy dinamikus cég, vagy akár egy startup csapatába. Lehetőleg valami innovatív, kísérleti, technológiával nem fukarkodó, paradigmaváltásra nyitott cégnél.

Forrás: Nagy Gerda

Ezekre a kérdésekre pár jövő pedzegető, izzasztó családi ebéd vagy egyetemi kurzusos bemutatkozás után kialakulnak a betonbiztos válaszok, amik csak néha-néha változnak, minimálisan formálódnak. Mivel a legtöbb találkozás, társas esemény során van rá esély, hogy felmerülnek ezek a témák, az ember megtanul szép összeszedetten válaszolni rá, hogy jó képet fessen magáról és ne érjék meglepetések. Az „igazi ember” azonban pont akkor bújik elő legjobban, amikor idegen helyzetben találja magát, ha valami váratlan kérdést kap, amin akár elmosolyodik magában, akár felvonja a szemöldökét, de mindenképp kicsit kimozdítja a komfortzónájából.
A Random sorozat interjúalanyait arra kérjük, hogy mondjanak 5 db számot 1 és 30 között, amivel kisorsolunk számukra a random kérdéseket, remélve, hogy ezzel kicsit közelebb kerülhetünk hozzájuk. Gerda a következő kérdéseket sorsolta magának:

Gyerekként milyen életet képzeltél el magadnak?

Nem emlékszem rá, hogy lett volna nagy „mi leszek, ha nagy leszek” pillanatom. Azt viszont tudom, hogy sokat lógtam a nagyapáim műszerész és asztalos műhelyeiben és figyeltem mit csinálnak. A családom rögtön felfigyelt rá, hogy elég gyorsan átláttam, mit kell összerakni, szinte én adtam tanácsot a felnőtteknek. De karrierrel kapcsolatos konkrét vízióm még most sincs. Azt hiszem én inkább ilyen múlton merengő típus vagyok.

Forrás: Nagy Gerda

Milyen szupererőt szeretnél?

Hmm… igazából szeretem így az életet. Szeretek eltévedni és kételkedni, szóval valami GPS-szel kapcsolatos szupererőt semmiképp és mindentudó sem szívesen lennék. Inkább átpasszolnám valaki másnak, aki duplázna.

Mi a napi rutidon legfontosabb része?

Minden foglalatosság eszméletlenül fontos nekem. Mindegy, hogy miről van szó, csak legyen valami tennivaló, különben hajlamos vagyok megbuggyanni kicsit. Nehéz ebben a felgyorsult világban bűntudat nélkül semmit tenni – ez mindig is frusztrált.

Forrás: Nagy Gerda

Nappal vagy éjszaka vagy aktívabb?

Attól függ, miről van szó. Tanulni például inkább ébredés után, napközben tudok, este nyolc után semmiképp, persze a kütyüzés éjjel is megy. Elég nyughatatlan és izgága tudok lenni, ha éppen nagyon benne vagyok egy projektben. Olyankor kicsit kicsúsznak a kezemből az idő kusza szálai. Akkor van, hogy reggeltől napnyugtáig pizsamában szöszmötölök, aztán este nekiállok reggelizni, amikor már valamennyire épp félbehagyható a folyamat.

Melyik a kedvenc sorozatod?

Bevallom, nem vagyok egy nagy sorozatguru. A New Girlt eleinte azért bírtam, mert a fő karakter legalább olyan dilis, mint én vagyok. A The End of the F***ing World-öt tegnap fejeztem be, azt már csak az operatőri munka, a látványos képek miatt is érdemes volt megnézni. De kedvencnek lehet, hogy a Fapadot mondanám, ha muszáj választani.

Szerző: Guttray Móni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.