Diploma után a kreatív szakmába III.

Az egyetemi évek mindenki életében meghatározóak. Elvárások, elismerések, jó és rossz pillanatok, és nem utolsó sorban sok-sok hasznos tapasztalat. Sorozatunkban különböző területekről mutatunk be alkotókat, akiknek már sikerült megtalálniuk a helyüket a szakmában.

Bárdos Anna textiltervező művész, 2017-ben végezett a METU divat-és textiltervezés mesterszakán, ugyanitt tanult az alapképzésen is. Az iskolai évek alatt fejlesztette ki a BA Design első termékeit, ami könnyed, betonból készített ékszerek kollekcióját fogja össze. Termékei szinte minden hazai designvásáron és egyre több üzletben is megtalálhatóak. Emellett kreatív workshopokat szervez a Rebarbara csoport tagjaként.

 

Both Eszter szabadúszó grafikus, a BKF, ma már METU elektronikus ábrázolás szakán végezett 2014-ben. Előtte is grafikát tanult a Jaschikban, a régi Dekoratőr Iskolában. Kisfia születése után nemrég kezdett újra dolgozni. Kedvenc projektjeit alkotótársakkal közösen valósítja meg, és a kezdetektől dolgozik a Share Point eseménysorozatunk és a blogunk arculatán.

Dell’Edera Dávid 2015-ben végezett a METU animáció szakán. Jelenleg az Airplan Studio csapatában dolgozik rendezőként és animátorként. Balkon című hatperces filmje tavaly egészen az Annecy Nemzetközi Animációs Fesztiválig jutott, ahol be is zsebelte a zsűri díját, itthon pedig a KAFF filmkritikusok díját.

Velük beszélgettünk a kezdetekről, mérföldkövekről és a szakmáról.

Mi volt az a pont, amikor tudtad, hogy alkotó leszel, milyen út vezetett idáig?

Anna: Már az érettségi után tudtam, hogy ezt a pályát szeretném választani, éreztem, hogy ebben tudok kiteljesedni, de abban nem voltam biztos, hogy ő is engem választana. Így azt mondtam magamban: ha felvesznek, akkor ez az én utam. Ma már azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk a hobbijuk is egyben.
Jelenleg szabadúszó designerként tevékenykedem, valamint a Rebarbara csapatban dolgozom, mely három barát összefogásával született. A csapatot egy egészen egyedi ötlet hozta össze az egyetemi évek után: közösen alkotni. A workshopjaink során a művészetterápia eszköztárával ötvözzük a tárgykészítés élményét, így minden alkalom megismételhetetlen.

forrás: https://www.facebook.com/rebarbarabudapest/

Eszter: Az alkotás mindig is foglalkoztatott. Művészeti iskolába jártam, így hamar megismerkedtem különböző művészeti ágakkal. A családom révén van kapcsolatom a színházzal, így eredetileg jelmeztervezőnek készültem. Végül, amikor jelentkezni szerettem volna a szakra, épp nem indult, így gondoltam, a Dekoratőr Iskola jó választás lesz a kieső időben. Itt Gerendy Jenő tanította a grafikát, hamar el is csábultam és átjelentkeztem hozzá és Simon Péter Bencéhez alkalmazott grafika képzésre. Akkor már biztos voltam benne, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben is. És aztán jött a BKF (ma METU – szerk.).
A kedvenc projektjeim mind közös munkából születnek. Többek között Fejes Kriszta és Gottlieb Réka divattervezőkkel, Pákozdi Rebeka formatervezővel és Besenczi Richárd fotográfussal is dolgoztam, dolgozom. A teljes Share Point arculati és kommunikációs anyag is a szívem csücske. Egyik nagy munkám Pákozdi Rebekával közösen az Érintettek alapítvány karácsonyi rendezvényének teljes anyaga. Legutóbb a Magyar Csillagászat Egyesület arculatát alkottam újra, ez a feladatot pályázat útján nyertem. Látható munkám az RS9 színháznál, a Woyzeck előadás plakátja is tőlem került ki. Hosszabb ideje dolgozom együtt egy londoni, mozgásszínházzal foglalkozó csoporttal, a The Outbound Project-tel.

Dávid: Mindig is szerettem valamilyen formában megjeleníteni azt, ami épp foglalkoztat, általában rajzoltam, skicceltem a suliban. Amikor eljött a továbbtanulás időszaka, az animáció kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt.
Nem könnyű feladat megfogalmazni, hogy valójában miért is csinálom nap mint nap azt, amit. Az biztos, hogy a szakmán belül a tervezést és alkotás minden percét élvezem. Ha felkelti az érdeklődésem egy adott projekt, akkor minden energiámat a feladatok megoldására szentelem. Ilyenkor sokszor mérlegelni sem könnyű számomra, hogy megéri-e vagy sem a rászánt idő.
A közeljövőben szeretnék rövidfilmet készíteni, amire már vannak ötleteim. Mindig is a karakter központú történetek érdekeltek igazán és sosem tudtam elrugaszkodni a realitástól. Remélem, nemsokára hozzáfoghatok!

Paramount Tv ID

Miket gondoltál a szakmáról, mikor elkezdted képezni magad? Miben változott a véleményed most, hogy belülről látod a dolgokat?

A.: Az egyetem előtt voltak persze elképzeléseim a szakmáról, de ezek nagy része az első félév után teljesen megváltozott. Tudtam, hogy a szorgalom mindennél fontosabb, de talán ma már azt mondanám, a kitartás a lényeg. Sajnos itthon már nincsen textilipar, így mintatervezőként nyitottnak kell lenni külföldre, és több lábon kell állni. Ezen kívül elengedhetetlen a jó kapcsolatrendszer kiépítése. Az utóbbi időben úgy látom, hogy a tervezők nagy része rájött, hogy elég nagy a világ és mindenki megfér egymás mellett, sőt sokszor még segítik is egymás, ez igazán nagy öröm.

E.: Szerencsémre már az elején olyanoktól tanulhattam, akik aktív szereplői a szakmának, így viszonylag reális képet kaptam arról, mik a lehetőségek. Az tervezőgrafika nem egy elhatárolható műfaj, így szerencsésebb, ha az ember több határterülettel és eszközzel megbarátkozik, hogy egészében ráláthasson egy projektre. Nyitottnak kell maradni és kísérletezni. Eszközökkel, programokkal, bármivel. Én kifejezetten szeretek csapatban dolgozni, rengeteget tanultam, tanulok a közös munkák alatt. Teljesen más szemléletet kap az ember, ha egy fotóssal dolgozik, és más irányokat fedez fel, ha egy formatervezővel.

D.: Nem tudtam, milyen technikák vannak, hol művelik ezt igazán profi szinten. A Walt Disney stúdión kívül nem ismertem mást. Úgy gondolom, ez ma is az egyik nagy hiányossága a gimnáziumi éveknek. Egy zárt intézményből kell kilépni a nagyvilágba. Jó lett volna, ha tapasztalunk, hallunk szakmákról, hivatásokról, nekem ez nagyon hiányzott. A kíváncsiságomnak, tehetséges csoporttársaknak és a tanáraimnak köszönhetően fokozatosan tanultam bele a szakmába. A filmtörténettől kezdve a szoftver használaton át a filozófiai irányzatokig sok minden elkezdett érdekelni, melyeket végül a munkáim során tudok hasznosítani.

Volt esetleg valami mérföldkő, vagy emlékezetes gondolat / tanítás, amit az évek során elsajátítottál?

A.: A legnehezebb és egyben legfontosabb feladat önmagunk megtalálása. Akkor lesz igazán jó egy munka, ha visszaköszön benne a személyiséged. Ennek időt kell hagyni, mivel első években a technika elsajátítása elveszi az időt. Csak ezután tud elkezdeni kibontakozni az az extra, amit beleteszel. Örülök, hogy megfogadtam T. Doromby Mária és Baráth Hajnal tanításait.

E.: “Az első ötlet mindig szar”. Természetesen ez így ebben a formában nem teljesen igaz, de semmiképp sem szabad leragadni egy iránynál. Mindig két-három oldalról közelítsük meg a feladatot.

D.: A Balkon című diplomamunkám számít igazi mérföldkőnek az életemben, ami az egyik legjobb időszakom volt alkotói szempontból is. Az első filmem, ami nemzetközi elismerést kapott. Ennek a munkámnak köszönhetően rengeteget utazhattam, megismerhettem személyesen is kortárs alkotókat és filmfesztiválokat, különböző kultúrákat. Számomra nagyon fontos, hogy az ügyfelek mellett fordítsak időt saját ötletekre is. Nagyon nehezen viselném, ha erre nem volna lehetőségem.

Balkon

Milyen tanácsod lenne a gólya önmagadnak / mostani gólyáknak?

A.: Legyetek nagyon türelmesek és soha ne féljetek kérdezni! A csoporttársak, kollégák tanácsát is hallgassátok meg, mert legalább annyira építő jellegű lehet, mint tanároké. Éljetek minden lehetőséggel, de tudjatok nemet mondani, ha kell. Borzalmas nagy klisé, de mindig lebegjen a célotok a szemetek előtt. Bármit is csinálsz, az legyen minőségi.

E.: Az egyetem a kísérletezésről szól, ez az utolsó alkalom a teljes szabadságra. Használjátok ki és dolgozzatok más szak hallgatóival közösen! A legszebb emlékeim az iskolán belüli projektekhez kötődnek. Sok ismeretséget és barátságot köszönhetek ezeknek a közös munkáknak.

D.: Sosem bíztam meg teljesen a tanácsadókban. De ha jól meggondolom, talán mégis lenne, amit érdemes megfontolni. Számomra nagyon hasznos volt a filmgyártás üzleti és kommunikációs oldaláról is tanulni. A diplomamunkám volt az első olyan saját projektem, amit elejétől a végéig bármiféle beavatkozás nélkül végigvittem. Az egyik legjobb időszak volt az életemben. És amit akkor még nem tudtam, hogy a film utóéletét is épp annyira kell rendezni, mint a megvalósítását.

Guttray Móni

Galéria/Bárdos Anna

 

Galéria/Both Eszter

 

Galéria/Dell’Edera Dávid

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.