Museum of Random Memory – Egy újraértelmezett archívum története

Szakmai gyakorlat Európa egyik legokosabb városában 4. rész

Nagyon sokáig hallgattam, de mentségemre szolgáljon, hogy teljesen belefeledkeztem a szakdolgozat „örömeibe”. Mióta utolsó cikkemet írtam, nagyon sok izgalmas dolog történt Aarhus városában és rengeteg új projektbe nyertem betekintést. Először is egy olyan kezdeményezésről szeretnék beszámolni nektek, ami nagyon közel került a szívemhez.
Szakmai gyakorlatom pontos helye, a Digital Living Research Commons rengeteg különböző szervezetnek, projektnek és kutatásnak biztosít otthont. Az egyik ilyen nagy projektsorozat az Annette Markham professzor által vezetett „Futuremaking”. Ezen belül az egyik legnagyobb kutatási projekt a „Creating Future Memory” és az ehhez tartozó „Museum of Random Memory”, más néven a MoRM. A MoRM először a 2016-os CounterPlay Fesztiválon mutatkozott be Aarhusban, idén pedig népszerűségének köszönhetően újra meghívást kapott az eseményre.

forrás: http://futuremaking.space/morm/

A projektet Dalida Maria Benfield professzor és művész, Christopher Bratton művész és kurátor, Mads Rehder Postdoc, Annette Markham professzor, Katrin Tiidenberg professzor, Justin Lacko építész, Sarah Schorr kutató és fotóművész, Elyzabeth Holford vendégprofesszor, Andrew Sempere művész és designer valamint a Digital Living mesterszak diákjai hozták létre. A szervezők listáját nagyon egyszerű felsorolni, a projektet magát azonban annál bonyolultabb bemutatni, különösen azért, mert úgy csöppentem bele, hogy korábban soha nem hallottam róla. Így első benyomásra úgy tűnt, mint egy digitális technológiával játszadozó művészeti projekt. Hamar rá kellett azonban ébrednem, hogy első gondolataim igencsak szűklátókörűek voltak. Ahogyan egyre mélyebbre ástam magam a MoRM világába és én is a csapat részévé váltam, rájöttem, hogy sokkal összetettebb annál, mint ahogyan azt először gondoltam. A projektet talán úgy tudnám legjobban leírni, mint egy kreatív álarcot viselő tudományos kutatást. A szervezők egytől egyig szorosan kapcsolódnak a művészeti és a tudományos szcénához, így a projekt is ezt a két, egymástól látszólag nagyon távol álló, de annál jobban összeilleszthető területet ötvözi. A projekt tagjai bár rendkívül kreatív és szórakoztató megoldásokon keresztül, de tudományos kutatást folytatnak. Így lesz a MoRM egy olyan kísérleti projekt, ami még a legszkeptikusabbakat is elgondolkodtatja majd.

forrás: http://futuremaking.space/

A kutatás központjában mi magunk, városlakó polgárok és az általunk generált adathalmaz áll. A cél elsősorban az, hogy játékos módszerek segítségével arra ösztönözze az embereket, hogy elgondolkozzanak azon, miként is járulnak hozzá az okos városokban felhalmozódott adatokhoz azáltal, hogy egyszerűen csak az utcán sétálnak. A mögöttes és talán kevésbé egyértelmű cél, hogy olyan újszerű megoldásokat keressen, amelyek segítik az adatok archiválását a különböző intézményeken, önkormányzatokon vagy városokon belül, valamint, hogy elősegítse az állampolgári szerepvállalást a folyamatban. Arra próbálja ösztönözni az embereket, hogy kritikusan gondolkodjanak arról, mely adatok a relevánsak vagy éppen ellenkezőleg, irrelevánsak személyes, magánéleti szempontból és a város szempontjából. A MoRM arra ösztönöz, hogy mikor az adatokként szolgáló emlékek archiválásáról esik szó, a következő kérdéseket tegyük fel magunknak; Mi történik azokkal az adatokkal, amelyeket a városok gyűjtöttek össze lakóikról? Hogyan, milyen formában tároljuk azokat? Miért relevánsak ezek a látszólag lényegtelen emlékek? Hogyan ösztönözhetjük a városlakókat az aktívabb részvételre? Milyen jövőbeli örökséget hozhatunk létre, ha mindannyian nagyobb figyelmet fordítunk saját nyomainkra, amelyek esetleg egy nagyobb kulturális emlék részévé válhatnak? Mindezek olyan fontos kérdések, melyek nagyban befolyásolják saját és mások jövőjét is.

forrás: http://futuremaking.space/creating-future-memories/museum-of-random-memory-and-future-memories/

A projekt ebben az évben a diákoknak köszönhetően egy interfésszel is kiegészült. Az általuk készített weboldalon keresztül mindenki részese lehet a MoRM világának és saját maga is hozzájárulhat az adatgyűjtéshez. Az oldalon két opció közül választhat a látogató. Egyrészt, lehetősége van felfedezni mások emlékeit, másrészt pedig saját maga is „adományozhat”. Az adományozás során azonban több lehetőség közül is lehet választani. Mielőtt emlékünket megosztanánk az internet mindent látó rendszerével, eldönthetjük, hogy az adott emlékre valóban emlékezni szeretnénk, vagy inkább elfelejteni azt.
A projekt minden kiegészítés nélkül, önmagában is rendkívül izgalmas kezdeményezés, a CounterPlay Fesztiválnak és a weboldalnak köszönhetően azonban olyan új dimenzióba lépett, amit nehéz szavakba önteni. Az esemény keretein belül a projektnek lehetősége volt arra, hogy minden kreatív energiáját bevesse, és egy olyan időszakos, de maradandó, interaktív kiállításként öltsön formát, amely az adatgyűjtés mellett egyszerre funkcionál random terápiás központként is. A kiállítás keretein belül ugyanis a látogatóknak arra is lehetősége adódott, hogy ne csak egy kattintással „adományozzanak” egy emléket, de ha kedvük támadt hozzá, emlékükről hosszasan beszélhettek is a kiállítás szervezőivel. Ez a rendkívüli megoldás olyan intim pillanatokat eredményezett, amelyeket általában csak a legszorosabb kapcsolatokon belül, vagy egy valós pszichológiai kezelés során tapasztalhatunk.

forrás: http://www.counterplay.org/

A MoRM tehát tökéletes példája a tudomány kreatív újraértelmezésének, és ha hagyjuk, hogy magával ragadjon, hamar rájövünk, hogy tudomány és művészet kéz a kézben járnak egymással, és kettejük barátsága, valamint a kvalitatív kutatások játékos, kombinált módszerei választ adhatnak a jelenünk és jövőnk kihívásaira.

Lezárásként mindenkit arra szeretnék ösztönözni, hogy látogasson el a projekt oldalára, és merüljön el mások emlékeiben, valamint sajátjával is járuljon hozzá a kutatáshoz. Itt adományozhatsz!
Hogy kedvet csináljak a részvételhez, itt egy kis ízelítő arról, hogyan is néz ki a MoRM világa:

Börönte Kata

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.