Random – Pressing Zsófia

Befutott vagy épp feltörekvő alkotók esetében sokszor merülnek fel ugyanazok a kérdések egy-egy beszélgetés vagy interjú során. Mindig ugyanaz a verkli, standard témák:

Ki vagy?

Pressing Zsófia, Pécsi születésű, lelkes tervezőgrafikuslány. Jelenleg Budapesten élek és alkotok, megszerettem a főváros lüktetését.

Mivel foglalkozol?

Középiskolás korom óta foglalkozom tervezőgrafikával, 2016 őszétől pedig tipográfia specializáción tanulok, mester szakon. Ez nagy öröm számomra, mivel ez a terület régóta érdekel, de ezelőtt még nem mélyültem el benne igazán.

Mi a legjelentősebb munkád?

Mindig nehéz válaszolnom erre a kérdésre, a legtöbb munkámra úgy tekintek, mintha a gyermekeim lennének. Kedvenceim azért vannak, a középiskolai vizsgamunkámra például mindig büszkén hivatkozom. A SEVENSINS egy limitált szériás, fiktív csokoládémárka, ami a hét főbűn jegyében kínál megszemélyesített csokoládékat ínyencek számára. Meglepően nagy sikert aratott, Béhance-en még személyes leveleket is kaptam ismeretlenektől, hogy szeretnék megrendelni, de sehol sem találnak hozzá webboltot, ugyan miért van ez?

A másik nagy kihívást a diplomamunkám jelentette, itt kiélhettem a japán művészetek iránti szenvedélyemet is. Egy fiatal nők számára gyártott natúrkozmetikum arculatát és csomagolását álmodtam meg, kizárólag természetes alapanyagokból, úgy, hogy a termék maga illeszkedjen a fürdőszobai környezetbe vizuális elemként is. A KYUUB nevet adtam neki, ami egy japán-angol szójáték a „kocka/cube” és a „kilences/kyuu” szavakból.

Mi inspirál?

Tervezéskor a zene a benzinem, nélküle el sem indul az agyam. Sokat utazom, ami szintén mindig szolgál új élményekkel, hangulatokkal, amikből később inspirálódom. Az is fontos számomra, hogy szerető családban nőttem fel. A munkáimon mindig érezni egyfajta színes boldogságot, játékosságot, ezt pedig kiskoromból őrzöm. A japán művészet az egyik kiemelt kedvenc területem, ezt szintén gyermekkoromban ismertem meg, édesapámon keresztül. A japán gondolkodásmód, a hozzáállásuk a művészetekhez rengeteg olyan ideát tartalmaz, ami számomra nem csak szimpatikus, de útmutatásként is szolgál a tervezés során.

Hol látod magad 5 év múlva?

Szeretnék a kiadványok, a könyvek és a betűkkel kapcsolatos képművészeti alkotások felé orientálódni. Amikor elkezdtem beleásni magam a betűtervezés rejtelmeibe, kicsit úgy éreztem, mintha feltűnt volna a grafikai műfajok tengerében az a kis sziget, ahol én szeretnék majd kikötni. Még több időt és energiát szeretnék fordítani erre a műfajra, hogy olyan stúdióban vagy kiadóban helyezkedhessek el, ahol ezt az érdeklődésemet, a betűk iránti szeretetemet kibontakoztathatom, és minél magasabb szintre fejleszthetem.

Ezekre a kérdésekre pár jövő pedzegető, izzasztó családi ebéd vagy egyetemi kurzusos bemutatkozás után kialakulnak a betonbiztos válaszok, amik csak néha-néha változnak, minimálisan formálódnak. Mivel a legtöbb találkozás, társas esemény során van rá esély, hogy felmerülnek ezek a témák, az ember megtanul szép összeszedetten válaszolni rá, hogy jó képet fessen magáról és ne érjék meglepetések. Az „igazi ember” azonban pont akkor bújik elő legjobban, amikor idegen helyzetben találja magát, ha valami váratlan kérdést kap, amin akár elmosolyodik magában, akár felvonja a szemöldökét, de mindenképp kicsit kimozdítja a komfortzónájából.
A Random sorozat interjúalanyait arra kérjük, hogy mondjanak 5 db számot 1 és 30 között, amivel kisorsolunk számukra a random kérdéseket, remélve, hogy ezzel kicsit közelebb kerülhetünk hozzájuk. Zsófi a következő kérdéseket sorsolta magának:

Mi a napi rutinod legfontosabb része?

A rendrakás. Ha hazaérek, mindig az az első, hogy kipakolom a táskámat és átöltözöm, ha pedig délelőtt valamit széthajigáltam a rohanásban, akkor a további munka előtt még azt is a helyére teszem. Ez azért fontos, mert művész emberként nagyjából két perc alatt hozok létre olyan rendetlenséget, amit aztán fél óráig takarítok, így mindig résen kell lennem.

Nappal vagy éjszaka vagy aktívabb?

Éjjeli bagoly vagyok. A legkevésbé sem praktikus, de szeretem, mert kalandos és titokzatos életmód.

Ha egyetlen kívánságod lehetne…

Az biztosan a környezetünkre és annak védelmére irányulna. Kicsit sokat aggódok érte, szerintem kirángatjuk ezt a bolygót a saját lábunk alól a kártékonyságunkkal, és szeretnék tenni ellene valamit. Az élhetőbb környezet meg amúgy is minden embert sokkal boldogabbá tenne, szóval ezzel kapásból két kívánságom is teljesülhetne.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?

A bizonytalanság. Nem vagyok valami jó vitapartner – főleg, ha magammal kell dűlőre jutnom.

Könyv, film vagy színház?

Könyv, film, múzeum és színház – ebben a sorrendben. Mindegyik területhez rengeteg élmény fűz, de a könyveket és a filmeket semmi nem ütheti ki. Ha választanom kellene, hogy melyik műfaj élje túl az apokalipszist, zavarba is jönnék, mert mind a kettő a szívem csücske.

Guttray Móni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.