“Egészen más tapasztalat volt élőben látni ezeket a körülményeket”

Horváth Kitti a METU Design- és művészetmenedzsment szakos hallgatója tevékenyen részt vett a Kassák Múzeumban jelenleg látható Tettek ideje – lakhatási mozgalmak a 2o. században című komoly kutatásra építő kiállítás megvalósításában. Kutatói, kurátori tapasztalatairól kérdeztük a tárlat kapcsán.

fotó: Béres Márton

Uhl Gabriella: Hogyan kerültél a kutatásba? Miért éppen a Kassák Múzeum?

Horváth Kitti: 2016 tavaszán egy egyetemi óra keretében jártunk a Kassák Múzeumban, s akkor említette az intézmény kurátora, Csatlós Judit, hogy várnak jelentkezőket a múzeum gyakornoki programjába. Elgondolkodtam az ajánlaton, megkerestem őt. Amikor felmerült, hogy az intézmény napi életébe, vagy a készülő új kiállítások kutatáshoz csatlakoznék-e inkább, az utóbbit választottam, és így kerültem a Tettek ideje-projektbe.

UG: Milyen kutatási módszertannal dolgoztál a projektben, mivel gazdagodott a tudásod?

HK: Ebben a kutatásban nagyon fontos volt, hogy érintettek vettek benne részt, tehát nem az akadémikus szempontok voltak az elsődlegesek, hanem személyes történetek, a személyes nézőpont érvényesült. A kiállított fotók nagyon intimek, személyesek, látásmódjuk eltér attól a nyomor- és szenvedésábrázolástól, amelyet a sajtóban a mindennapokban megszoktunk. A kutatásban végig az volt fontos, hogy a kiállítás olyan apró történeteken keresztül beszélje el a történteket, amelyek többet mondanak, mint a statisztikai adatok.

fotó: Béres Márton

UG: Változott-e a kutatás menete az eredetileg tervezetthez képest amiatt, hogy egyre több gyűjtés állt rendelkezésetekre?

HK: A feltárást alapvetően a Közélet Iskolája nevű szervezet munkatársai készítették, akik egy molinó kiállítás keretében (az Auróra közösségi térben a mai napig látható) mutatták be eddigi eredményeiket. A Kassák Múzeum ennél sokkal részletesebb, bővebb anyagot tárt fel, amely elsősorban Csatlós Judit és Őze Eszter kurátori munkájának köszönhető. Így az eredetileg szinte csak fotókat felhalmozó és megmutató Auróra-molinókhoz képest hivatalos iratok, dokumentumok, újságcikkek, plakátok, interjúk és természetesen újabb fotók kerültek be a Kassák Múzeum tárlatába.

UG: Milyen részterülettel foglalkoztál a kutatás során?

HK: Először egy olyan témát kezdtem feldolgozni, amely végül nem került be a kiállításba: a Százados úti művésztelep ugyanis a lakhatási mozgalom meghatározásnak nem teljesen felel meg, önszerveződő, alulról építkező, de az aktuális hatalommal nem állt szemben. Ezért aztán a több témakört érintő, kiegészítő levéltári kutatásba kapcsolódtam bele, valamint részt vettem, a csütörtöki „munkaértekezleteken”, amelyek jól segítették a felgyülemlett anyag elrendezését, megértését, feldolgozását. A kiállítás koncepciója tulajdonképpen a visszaolvasott jegyzőkönyvek alapján formálódott.

fotó: Béres Márton

UG: A kiállítás mely része áll hozzád a legközelebb akár érzelmi elköteleződésből, akár a tanulási folyamat szempontjából?

HK: A témák nagyobb része újdonság volt számomra, mivel eddig leginkább művészeti területen mozogtam. Budapestiként kicsit szégyellem is, hogy nem tudtam ezekről a helyekről, mozgalmakról eddig. Talán a lakótelepi szerveződések voltak a legérdekesebbek számomra, mivel én is ott nőttem fel, és hiányolom, hogy a helyi szerveződések nincsenek feldolgozva, sőt talán még dokumentálva sem. A kiállításon egyébként az újpalotai kezdeményezést mutatjuk be. A barlanglakások is igen érdekesek voltak, s örülök, hogy a helyszínt közvetlenül is meg tudtam tekinteni a kutatás során. Egészen más tapasztalat volt élőben látni ezeket a körülményeket.

UG: Mennyiben reflektáltok a jelen lakhatási körülményeire?

HK: A kutatás vezetője a Közélet Iskolája szervezet volt, amely szorosan kapcsolódik a a Város Mindenkié mozgalomhoz, amely komoly szemléletbeli elköteleződést jelent. Tulajdonképpen ugyanazzal a problémával küzdenek manapság is az emberek: albérletet keresnek, kilakoltatják őket. A mozgalmak történetének feltárásával talán a segíteni vágyók és maguk az ilyen helyzetbe kerülők is tanulhatnak arról, hogyan lehet kiutat találni.

fotó: Béres Márton

UG: Hogyan alakult ki a kiállítás szerkezete, milyen hívószavak kerültek a falakra?

HK: A kiállítás infografikája igen fontos, fő szervezőeleme egy idővonal, amely az egész kiállítás összes témáján végighalad. Ezen az idővonalon vannak külön színekkel jelölve az úgynevezett „szövetségesekhez” köthető, az „érintettekhez” köthető és a hivatalos „szociálpolitikai” intézkedések.

UG: A forrásokról mesélj egy kicsit, honnan kerültek elő például a fotók?

HK: Számos helyről, de kiemelném közülük Benkő Imre fotóit, akivel sikerült interjút is készíteni a felvételek idejének tapasztalatairól. Vagy Horváth M. Judit, akinek a képei a roma lakásfoglalások kapcsán váltak fontossá. De sok származik magánszemélyektől.

fotó: Béres Márton

UG: A kiállított tárgyak hogyan viszonyulnak a történetekhez?

HK: Amikor a látogató belép a kiállításba, sok tárgy jelenléte váratlanul éri, ezért fontos elolvasni a hozzájuk fűzött magyarázatokat, ezek tulajdonképpen ráveszik az olvasásra. Ilyen például az újpalotai lakótelep egyik első közösségi terében állt popcorn készítő. Valamint a Dömötör-féle WC tartály, amely víztakarékos volta miatt fontos kelléke a szociális bérlakásoknak.

UG: A Kassák Múzeum már évek óta igen fontos kutatásokon alapuló kiállításokat rendez, melyek egy adott kor szociális hálóját, egy adott mozgalom társadalmi beágyazottságát tárják fel részletesebben, sokszor kellemetlen problémákat feszegetve. Te hogyan látod ezt?

HK: Számomra nagy jelentőséggel bírt, hogy ez egy részvételi kutatás volt, amelynek a lehető legtöbb részét próbáltuk a falakon, elsősorban szövegesen megmutatni. Valamint minden kutatónak választani kellett egy kedvenc képet, személyt, indokolva döntését, amely további személyes aspektust, érintettséget adott a kiállításhoz.

fotó: Béres Márton

UG: Melyik a te kedvenc képed?

HK: Az enyém Horváth Péter női munkásszállón készített felvétele egy sorozatból, amelyen egy fiatal lány látható, amint egy idilli pillanatot él meg. Talán a reggeli készülődés egy jelenete, amikor rácsodálkozik, elméláz a napján. Ellentmondásos számomra, hogy az ideiglenes, átmeneti szálláson és helyzetben így el tudja engedni magát, ott ahol az intim tér kevéssé értelmezhető. Tulajdonképpen ehhez a kedvenc kép kiválasztáshoz kapcsolódott az a kutatókat megjelenítő fotófal is, ahol a kiállításban résztvevők láthatóak olyan pózban, helyzetben, amely választott képükre (is) jellemző.

A személyes történetek megismerésén és feldolgozásán keresztül úgy érzem én is többé váltam, sokkal jobban megbecsülöm, amim van, talán ezt köszönhetem leginkább a kutatásban és a kiállításban való részvételnek. Úgy érzem, egyre jobban bevonódom a szociális problémákba, egyre többet teszek másokért. Visszatekintve tulajdonképpen ezt hiányolom a kortárs művészetből, ezt a közvetlen tapasztalatot és cselekvésre késztetést, ami itt a Kassák Múzeumban megvan.

Uhl Gabriella

A kiállítás megtekinthető 2017. január 26. – április 2.
Kassák Múzeum
1033 Budapest, Fő tér 1.

 

fotó: Béres Márton

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.