Random – Albert Alex

Befutott vagy épp feltörekvő alkotók esetében sokszor merülnek fel ugyanazok a kérdések egy-egy beszélgetés vagy interjú során. Mindig ugyanaz a verkli, standard témák:

Ki vagy?

Albert Alex vagyok, 22 éves, tanuló.

Mivel foglalkozol?

Jelenleg harmadéves Környezetkultúra alapszakos hallgató vagyok, azaz érdekel a környezet és a kultúra is, ami bizony összefügg. A szabadidőm nagy részében próbálok olyan projektekben részt venni, amikkel szélesíthetem a látókörömet és ismeretséget szerezhetek a szakmában.

Mi a legjelentősebb munkád?

Hm… szeretném azt hinni, hogy az eddigi munkáim eltörpülnek majd amellett, amiket a jövőben fogok alkotni, ezért nem igazán tulajdonítok nekik nagy jelentőséget. Volt egy újrahasznosított bútor tervem, amit a Design Héten megrendezett TEST/KÖZEL című kiállítás kurátorai bemutatásra méltónak ítéltek. Arra elég büszke voltam, hiszen az elismerés hozzáértőktől érkezett.
Ezen kívül most egy oktatásfejlesztő programsorozaton dolgozok szaktársammal, Jankovics Petrával, ami a szociális építészetet hivatott megismertetni a hallgatókkal, a lehető legbefogadhatóbb formában, interaktív feladatokkal tarkítva. Eddig nagyon jó visszajelzéseket kaptunk.

Mi inspirál?

Inkább személyek, társaságok szoktak inspirálni, és élethelyzetek. Eléggé extrovertált személyiség vagyok, szükségem van a hozzám hasonló érdeklődésű emberek közelségére, hogy működni tudjak. Szerencsémre, már kétszer képviselhettem az egyetemet a HelloWood alkotótáborában. A közös alkotásnál és a közösségi tervezésnél, építésnél szerintem nincs inspirálóbb. Most például mentorként veszek részt az S39 Beton kurzusán, ahol többségében BME-s diákokkal dolgozunk, eddig csak pozitív élményeim vannak a közös munkáról.

Hol látod magad 5 év múlva?

Egy mesterdiplomával a zsebemben dolgozok majd egy olyan cégnek, amit csodálok és élményként tekintek a közös munkára. Ez elég idilli, de az még tökéletesebb lenne, ha a saját cégünket/alapítványunkat üzemeltetnénk Petrával és szociálisan érzékeny projekteket vezényelnénk országszerte, járnánk az egyetemeket előadásokat tartva és toboroznánk a hallgatókat.

Ezekre a kérdésekre pár jövő pedzegető, izzasztó családi ebéd vagy egyetemi kurzusos bemutatkozás után kialakulnak a betonbiztos válaszok, amik csak néha-néha változnak, minimálisan formálódnak. Mivel a legtöbb találkozás, társas esemény során van rá esély, hogy felmerülnek ezek a témák, az ember megtanul szép összeszedetten válaszolni rá, hogy jó képet fessen magáról és ne érjék meglepetések. Az „igazi ember” azonban pont akkor bújik elő legjobban, amikor idegen helyzetben találja magát, ha valami váratlan kérdést kap, amin akár elmosolyodik magában, akár felvonja a szemöldökét, de mindenképp kicsit kimozdítja a komfortzónájából.
A Random sorozat interjúalanyait arra kérjük, hogy mondjanak 5 db számot 1 és 30 között, amivel kisorsolunk számukra a random kérdéseket, remélve, hogy ezzel kicsit közelebb kerülhetünk hozzájuk. Alex a következő kérdéseket sorsolta magának:

Mi van az asztalodon?

Haha, nincs asztalom, mármint íróasztalom. Van egy nemdohányzó asztalom, amin ha tényleg dolgozom, akkor szinte mindig van rajta fekete tea, mármint pohárban, nem kiöntve. Van rajta egy sniccer/szike, toll/filc/ceruza, egy könyv, amit vagy olvasok, vagy tervezem, hogy olvasni fogok, illetve a 21. századi must have kombó: laptop-okostelefon.

Hol tudsz a legjobban dolgozni?

Ha elméletet kell tanulni, akkor csak itthon, kanapén törökülésben, körülöttem minden csöndben, remete módon. Ha tervezünk vagy makettezünk, akkor a suliban szinte bárhol, a 3. emeleti műhelyekben például elég jó az atmoszféra.

Mi a legnagyobb félelmed?

Sok társadalomhoz, emberiséghez kötődő félelmem van, és az, hogy amit eddig elértem mind szertefoszlik, és elölről kell kezdenem.

Mivel lehet kiüldözni a világból?

Nagyon segítőkész ember vagyok, szívesen szánom a szabadidőmet mások problémáinak megoldására. Viszont azzal ki lehet kergetni a világból, ha időt és energiát szánok valakire, és a munkám kárba vész mások figyelmetlensége, nemtörődömsége, önzése miatt.

Ha nem azzal foglalkoznál, amivel most, mi lennél?

Elég sok minden érdekel, elég nagy a szórás a bútorasztalostól a filmrendezőig sok állomás lehetne. Talán, ami a legvalószínűbb, hogy valami marketinges vagy PR cégnél dolgoznék, de az is lehet, hogy esztéta vagy kritikus lettem volna, vagy divattervező –  habár a stílusom nem mindig erről árulkodik, tervezőként lehet, hogy jó lennék.

Guttray Móni

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.