Rád írok / Rádírok

Csontó Lajos – Gábor Imre – Vincze Ottó kiállítása a Fugában

Kalandnak indult. Laza próbálkozásnak, hogy három művész, akik évtizedek óta jól ismerik és kölcsönös figyelemmel kísérik egymást, együtt állítsanak ki. Jó társaság, buli … Aztán komolyra fordult a dolog, mert minden játékosság ellenére életműveiket átszövő gondolatok mentén rendeződött el a kiállítás.

Hívószavak a fekete-fehér, a grafika meghatározó elemei voltak, hisz mindannyian e területen, vagy ennek határán mozognak. Annak ellenére, hogy a tárlat színvilágában, atmoszférájában megkerülhetetlenül jelentős szerepet kapott a fekete-fehér kombinációja, a kiállítás koncepciójában igyekezett elemelkedni ettől, s más irányokba megnyitni a figyelmet. Már a kiállítás grafikai megoldásában is kissé ingadozó címe mutatja, hogy az elterjedt, népszerű kifejezés, amely a megszólítás, kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás könnyed eszköze, beleivódva a közbeszédbe, közírásba, ellenkezve az akadémiai helyesírás szabályaival, a folyamatos nyelvváltozást követve új írásmódot (egybeírt változat) követ. Tulajdonképpen így opponálják elegánsan a kiállított művek is a klasszikus grafika médiumát. Használva, kihasználva és felborítva a korábbi szabályokat. Kibújnak, átbújnak a határokon, úgy, hogy közben folyamatosan megmutatják a kiindulópontot is. A többnyire talált képeket szisztematikusan át- és felülírják műveikkel az alkotók.

tárlatvezetés – forrás: FUGA

Hogyan? Csontó Lajos évtizedek óta gyűjti az utcán található motívumokat, minden véletlen elrendeződést, amely körbevesz bennünket. Majd ebből a fotóban dokumentált motívumkincsből kiragad egy-egy jelenetet, azt rajzba forgatja, kombinálja, ezzel emblematizálja a vizuális jeleket. A kiállításon az átírás hordozója az üveg lett. Erre a transzparens, átlényegítő anyagra vitte át a gyűjtemény egyes elemeit. Az installációt még két videóval „keretezte”, amely a művészt jelenleg foglalkoztató, a fotografikus képet érintő kérdést feszegeti az állókép mozgóképbe és viszont fordításával.

forrás: FUGA

Gábor Imre az elmúlásra, a romlásra koncentrál a műveivel. Anyaghasználatában a három plexi rétegre készült monotípiák okosan vezetnek át, illetve csengenek össze Csontó üvegfelületeivel. De míg Csontó a megőrzésről és egyénítésről gondolkodik, addig Gábor a mindent egybeolvasztó halált idézi meg. A múló idő érzékeltetésére a futuristáktól már ismert módszert, az időpillanatok egymásra vetítését használja a korunkat meghatározó emblemtikus tárgyak pusztulásának, elromlásának, leomlásának és lebomlásának megmutatásával. Megrendítő ötlet az EKG szeriális életjeleibe belecsempészett géppuska. A szinte a felismerhetetlenségig roncsolt politikus portrék #-gel kombinált nyomata átrendezi a médiában hajszolt és hangoztatott politikai tudatosságunkat.

forrás: FUGA

Vincze Ottó bársonyos felületei szintén egy új prezentálási módszereként is felfogható, a csillagászati tudományos céllal készített képek értelmező átiratai. A Vénusz bolygó vonulását látjuk, az űrtérképet kiegészítő „éppen akkor történt” privát emlékekkel kombinálva. A kiállításba beemelt grafikai lapjai pedig azt a konkrét grafikai kapcsolódási pontot mutatják, amely a három művészt médiumhasználatában összeköti. A szelfivel borított világban nem az önreprezentáció, a felismerés, az azonosítás a kép célja, hanem a gesztus, értelmező és összegző emblémában rögzítése.

forrás: FUGA

FUGA – Budapesti Építészeti Központ (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5.)
2017. január 20. – február 12.

Uhl Gabriella

 

fotók forrása: FUGA

 

Vincze Ottó: Jövőkutatás egy privát galaxisban I-II.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.