A kiállítás, amitől tátva maradt a szám

A tél elejére csúszott nyaralásokban az a jó, hogy az élet valahogy mindig kárpótol a „megkésett” pillanatokért. Így volt ez az én izraeli vakációmmal is, amikor eljutottam a Design Museum Holonba életem legjobb kiállítására, a nendo design stúdió első retrospektívjére.

fotó: Guttray Móni

Tel Avivtól nagyjából fél órás buszútra található Holon városa, ami a második legnagyobb agglomerációs gócpont Haifa után. A „fehér város” vetésforgóban cserélődő nagyon modern és igazán lepattant környékei után szinte kertvárosi nyugalomba csöppentünk.

A korábban látott képek alapján egy óriási alapterületű épületre számítottam, aminek Ron Arad zsenialitásáról tanúskodó őrületes ívei már messziről mutatják, hogy hova menjen egy magára valamit is adó design-érzékeny látogató. Ezzel szemben a buszmegállóból meglátva az épületet, szemöldökráncolva, hunyorogva próbáltam meggyőzni magam, hogy nem fogok nagyot csalódni.

forrás: http://www.designboom.com/

Kívülről ugyanis a múzeum (az izraeli perzselő melegnek köszönhetően, ami az autók fényezését is erősen kóstolgatja) inkább egy rozsdamarta marsi erődítménynek tűnik, mégis van benne valami, ami választást nem hagyva csábítja befelé az arra tévedőket. A bejárat felé haladva pedig lépésenként bontakozik ki az épület különleges szerkezete.

Ron Arad izraeli top designer tervei alapján 2010-ben nyitotta meg kapuit a múzeum, hogy a város egyre növekvő művészeti elköteleződésének bástyájaként széles körben segítse a design szerepének megértetését. Alapkoncepciója, hogy olyan kiállítások otthona legyen, amik nemre, korra és szakmai háttérre való tekintet nélkül szolgálhatnak izgalmas és lebilincselő élménnyel.

Az elmúlt időkben olyan designerek munkáit vonultatta fel mint a 3D nyomtatás inspirálta, szoborszerű ruhadarabjairól ismert Iris van Herpen, a kutató szellemiségű Yaacov Kaufman, vagy a gyermek lelkű Jaim Hayon.

Kicsivel több, mint 4 hónapon át a múzeum nagy része a világ egyik leghíresebb design stúdiójának legelső retrospektív kiállítását tudhatta falai között. A nendoThe space between c. összefoglaló, 6 szekcióra bontva gyűjtötte össze az alkotásokat, lenyűgöző igényességgel és finomsággal.

forrás: http://www.designboom.com/

Az Oki Sato vezette stúdió alapelveiben tagadhatatlanul érződik a japán szellemiség. Hihetetlen pontossággal, csúcsminőségben hoznak létre tárgyakat, amik légiesen könnyedek, ravaszan játékosak és nagyon okosan érik el, hogy megálljunk és elgondolkozzunk azon, mit is látunk pontosan.

„Adni az embereknek egy kis „!” pillanatot. Annyi apróság van a mindennapokban, ami felett átsiklunk vagy nem szánunk rá elég időt. Mi hiszünk abban, hogy ezek teszik a napjainkat érdekessé és izgalmassá. Épp ezért, szeretnénk újjáépíteni a hétköznapokat azzal, hogy összegyűjtjük és átformáljuk őket valami könnyen érthetővé. Szeretnénk, ha azok az emberek, akik valaha kapcsolatba kerültek nendo designjával, intuitív módon éreznék ezt. Ez a munkánk.” – írják a honlapjukon.

Az biztos, hogy nekem számtalan „!” pillanatot adott a kiállítás és a mai napig azt gondolom, hogy ami a múzeum falai közt történt, az nem csak optikai illúzió, hanem színtiszta varázslat.

A térben fehér négyzetekbe helyezve jelentek meg a műtárgyak, ami tökéletes, folyamatosan billegő  múzeumi-hétköznapi térérzetet keltett. A boxok a tökéletes megvilágításában egyenesen tündököltek a kiállított tárgyak. A székek, polcok, lámpák és egyéb enteriőr design darabok intelligens megoldásaitól egyik ámulatból a másikba estem.

fotó: Guttray Móni

Nehéz lenne dönteni, hogy mi volt a legjobb, de néhány darab miatt egészen biztos, hogy a jövőben nendo lesz az egyik kedvenc designerem.

A stúdió mesterien játszik az anyagok fizikai tulajdonságaival és az érzéki csalódással. Ahol azt hittem szép kerámia tálakat látok, beindult egy ventilátor és kiderült, hogy minden szilikon. Ahol azt hittem drága anyagból készült fémszerkezetes lámpák vannak, kiderült, hogy mezőgazdasági hálóból készült a búra, ahol pedig azt hittem kis dísztárgyak állnak a polcon, igazából csokoládét találtam – és egyáltalán nem bántam, hogy minden sarokban át lettem verve egy picit.

Guttray Móni

 

fotó: Guttray Móni / forrás: http://www.designboom.com/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.