Kortárs paradicsomi gyönyörök

Szerencsére ez az év is tartogatott számunkra számos olyan meglepetést, amely elnyerte a Kihagyhatatlan kiállítás címet. Kétségtelenül ide soroljuk a még egy napig látható Reproduced Paradise-t a Váncza-villában. A Sterling Ékszergaléria és az Everybody Needs Art kezdeményezésére létrejött projekt nem csak egy figyelemre méltó kortárs képző- és ékszerművészeti kiállítás, hanem Lőrincz Réka (ékszertervező művész, a METU tanára) és Bencze Péter (az Everybody Needs Art alapítója) kurátorok rendszeres és személyre szabott tárlatvezetéseivel igazi szakmai csemegét is kínál.

 

_dsc1269

fotó: Kaszás Tamás

Végre egy olyan kiállítás valósult meg Budapesten, amely több szempontból is példaértékű lehet a látogatók és a szakmai érdeklődők számára is. Magánkezdeményezés, kollaboráció, átjárhatóvá tett szakmai területek, nemzetközi és hazai művészek munkái együtt, minden jegyében tudatos és friss koncepció. A hosszú, kitartó előkészítő munka és erőfeszítés mégsem teszi izzadságszagúvá a villa levegőjét. A kurátoroknak olyan paradicsomi atmoszférát sikerült teremteniük, amelyben a néző is otthon érezheti magát. És ha már az otthonnál tartunk, akkor egy kicsit vizsgáljuk meg a helyszínt is. Egy családiház a white cube elidegenítő funkciójával és sterilitásával szembeni nyitott, hívogató tereivel és zegzugaival teremt friss közeget. Ez a nyitottság nem öncélú, szervesen kötődik a koncepcióhoz. A látogató kíváncsiságára is alapoz, hiszen ki ne szeretne egy üresen álló patinás villában mindent fölfedezni a pincétől a padlásig.

fotó: Kaszás Tamás

fotó: Kaszás Tamás

Maguk a kiállított műtárgyak is szinte ezt teszik, ott vannak a lépcső alatt, a konyhapolcon, a kandalló fölött, a wc ülőkén, a padlásfeljáróban. A művek birtokba veszik a házat, mely egyszer nyitott közösségi teret, máskor intim közeget teremt. Például egyszemélyes mozit a lépcső alatti területen, ahol Szemző Zsófia Mi az a rizikó! című munkája előtt lehet elidőzni egy hasonló széken ücsörögve, mint amelyet az alkotó is használt videója elkészítésekor. Ebben a kis lyukban meditatív ráhangolódással indíthatjuk a kiállítás látogatást. A lépcsőházban aztán több műtárgy is kíséri utunkat – érdemes végig pásztázni a falakat és közben elgondolkodni azon, hogy vajon a paradicsom, a paradicsomi lét mit is jelent.

Ahogy a kurátoroktól megtudhattuk, a témát több oldalról is megközelítették és feldolgozták koncepciójukban. Egyrészt olyan képzőművészeti munkákat választottak, melyek vizualitásukban reflektálnak a bibliai paradicsomra és a bűnbeesésre; például a Borsos Lőrinc Lost Paradise sorozatában. Vagy épp a pokol témájára Uglár Csaba munkáiban, melyekben a pokoljárás nem is annyira nyomasztó, ha számításba vesszük azt a tényt, hogy miközben a boldogságot keressük, nem biztos, hogy mindig a megálmodott célnál kötünk ki. A paradicsomi vizualizációként értelmezhető Keresztesi Botond helyszínre tervezett murálja és festménye, vagy Keresztes Zsófia A hamis fa gyönyörű termése című munkája is. A kiállítás másrészt a görög kultúrából ismert paradeiszosz (παράδεισος) jelentésére (fallal körülvett terület, kert) is fókuszál. A paradeiszoszt egykor csak tehetős emberek engedhették meg maguknak, ahol egyebek mellett kerámia- és arany tárgyakat, vagy épp vadászható állatokat tartottak. A villa, mint helyszín szintén kapcsolatba hozható ezzel a paradicsomi világgal, még akkor is, ha az pusztán a szerencsés véletlen műve.

fotó: Kaszás Tamás

fotó: Kaszás Tamás

A kiállított művek spektruma széles: neon-, videó-munkák, ékszerek, festmények, objektek váltják egymást. A sokféle médiumot felvonultató szobákban találkozunk merész játékossággal (Lisa Walker medálként viselhető laptopja), a művészi létre reflektáló kritikai hanggal (Brückner János megvásárolható Műgyűjtő sorsjegye, Sugár János Homage á Böröcz-Révész című festménye) és társadalomkritikai üzenetekkel (Horváth Tibor rajzai, Yusuke Fukui: McDonalds is Eating Me, ZEVS: Blue Money). A nappaliban Pintér Gábor festményénél visszatérünk a felszabadító alkotás ünnepléséhez: a nagy ívű, körkörös ecsetvonások lenyomatait követve élhetjük át az alkotás örömét. Benczúr Emese Let is Shine munkája akár a célt is szimbolizálja, amit a kurátorok megfogalmaztak koncepciójukban, vagyis a kortárs ékszerművészet bemutatását a képzőművészet platformján.
A télikertben látható ékszerek vizsgálatakor a sokféleség mellett az anyag nyújtotta végtelen tobzódás, a káprázat, a habzsolás motívumait lehet felfedezni. A részletekben fellelhető rejtett tartalmak (Gisbert Stach zúzott borostyán bundázatú brossain, vagy porrá őrölt malachit borsó láncában), a más alkotói területek technikáit és tudását beemelő, az ékszertervezést így erősítő munkák (Coco Sung aki festőként kezdte pályafutását) és természet közeli gondolkodás fontosságát is (Marta Mattsson pirit bevonatú kabócái, vagy Hanna Hedman kihaló félben lévő állatok ihlette brossai). Mind-mind viselhető műtárgynak is tekinthető darabok, hiszen a design ékszerektől eltérően ezek egyediek, nem sorozatgyártásra tervezettek. A szabad kortárs ékszerművészeti alkotások, kisméretű hordható szobrok, objektek.

_dsc1303

fotó: Kaszás Tamás

Ted Noten képzőművészként tökéletesen testesíti meg azt az alkotót, akit ma kortárs művészként aposztrofálhatunk. Idén már másodszor volt vendég Budapesten. Tavasszal részt vett az Petőfi Irodalmi Múzeum Illúzió (Enteriőr) című kiállításán, valamint személyesen is bemutatta munkásságát. Lőrincz Réka ismét bebizonyította, hogy ékszertervezőként képzőművészeti jártasságára alapozott kurátori elképzeléseinek kollaboratív megvalósításában is sikeres. Hiszen, ha valaki a jelenkorra reflektáló alkotóként kíván érvényesülni, fontos a nyitottság, a műfaji kötöttségtől mentes érdeklődés, a kortárs kultúra befogadása iránti igény.  Ahogy a Reproduced Paradise kiállítás is friss tükre világunknak, a vizsgálatra és megismerésre érdemes sokszínű és inspiratív kortárs művészi nyelv használatának.

Zsömbör Krisztina

 

fotó: Kaszás Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.