Képek a frontról

Még pár napig el lehet csípni Velencében a 15. Építészeti Biennálét. November elején mi is ott jártunk, és egy szuper intenzív, kétnapos biennále-tempóban igyekeztünk benyomásokat szerezni, hangulatokat elraktározni és koncepciókat felderíteni.Elsőre szinte mindig teljesíthetetlennek tűnik egy monstre kiállítás intenzív befogadása, de ha várakozásokkal teli nyitottsággal vértezzük fel magunkat, akkor biztosan sikerülni fog.

fotó: Nemes László Tibor

A Reporting from the Front gyűjtőcím alá rendezett kiállítás-sorozat a Giardini pavilonjaiban és az Arsenale tereiben, valamint a lagúnaváros különböző pontjain elszórt helyszíneken látható, apró pincéktől a nemzeti pavilonokon át a monumentális raktár terekig. Olyan építészeti, urbanisztikai és design projektek jelennek meg ezekben a terekben, amelyek nem kész és jónak vélt megoldásokat kínálnak a közösségeknek, sokkal inkább kérdéseket tesznek föl. Alejandro Aravena chilei kurátor koncepciójához igazodva többnyire társadalmi, szociális vonatkozású témákat boncolgatnak, sok esetben a migráció, a klímaváltozás következményeit és a szegénységet járják körül. A világ jelentős részén már megmutatkozó súlyos lakásválságot vizsgáló projektek ezek, melyek a szegénység-gazdagság, a népességnövekedés és a természeti katasztrófák egyre gyakoribb és egyre súlyosabb hatásaival foglalkoznak. A láthatatlan jelenségeket is felszínre hozzák, a valós és égető lakhatási problémák érzékeny megközelítése sokszor a megszokottól eltérő perspektívából történik. Az újonnan felmerülő kérdésekre nem a már ismert válaszok egyikét ajánlják, hanem teljesen új megoldásokra tesznek javaslatokat.

fotó: Nemes László Tibor

Az Arany Oroszlán-díjat elnyerő spanyol pavilon is jó példa arra, hogy ma nem kizárólag új stílusok keresése és meghatározása az építészet célja. A spanyol kurátorok által kiválasztott projektek az építési boom ideje alatt létrejött, de különböző gazdasági és társadalmi változások miatt félbemaradt, a sűrű városi szövetben sebhelyként tátongó üres tereket gondolják újra, teszik – akár csak ideiglenesen – befejezetté. Az eredeti funkciók helyett új igényeket kielégítő, más feladatot ellátó épületeket, otthonokat, közösségi tereket hoztak létre kreatív megoldásokkal, szűkös anyagi keretből gazdálkodva.

Velencében járva nehéz nem turista perspektívából szemlélni az építészetet. A biennále azért lehetőséget ad ebből kimozdulni, lesüllyedni és fölemelkedni, interakcióba lépni, átélni új helyzeteket és éles problémákat. És segít az erőforrásokkal pazarló, szabadnak vélt tervezési attitűdök újragondolásában is. Képes beszámolónkban megmutatjuk, mi hogy tapasztaltuk meg mindezt.

A kiállítás november 27-ig tekinthető meg.

Zsömbör Krisztina

 

fotó: Nemes László Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.