A „szó” mindenek felett

8ooo km. Botswana. 38 fokos meleg csap meg kiszállva a repülőből. Földszintes házak,  doboz bevásárló központ és por, azaz homok mindenütt. Maun, Botswana ötödik „legnagyobb” városa, szafarik kiinduló és végpontja. A lelkes helyi értelmiségi fiatalok évek óta művészeti fesztivált működtetnek azzal a céllal, hogy az átmenő forgalomban a turisták ne csak a természeti szépségekért és érdekességekért keressék fel a területet.

fotó: Uhl Gabriella

fotó: Uhl Gabriella

A fesztiválközpont, számunkra otthonos, egykori telepes átalakított háza, a budapesti romkocsmák hangulatát és designját idézi. Kávézó, étterem, könyvtár és olvasószoba, kiállítótér, színpad(féleség) és az ehhez szükséges felszerelés laza és változékony egyvelege, igazi közösségi tér. A hangsúly a közösségen, a közösség építésen van. A városokba települt lakosok elvesztve egykori törzsi, családi szerveződésüket új identitást keresnek maguknak, s ehhez választanak a kulturális tér kialakítói a művészetet. Könyvbemutató, „költőverseny”, helyi viszonylatban komoly díjjal járó irodalmi pályázat iskolásoknak tartozik tevékenységeik közé, amelyek ünnepélyes eseményei teremtenek találkozási lehetőséget, a közösségért érzett felelősség megnyilatkozását. Ebbe a komoly, ünnepélyes hangulatba csöppenünk, mivel maga a fesztivál is szerves része e folyamatnak.

Két dologra hamar fény derül. Az egyik, hogy művészet alatt elsősorban irodalmat értenek, a másik, hogy kitágított művész, művészet fogalommal operálnak, a beuysi „mindenki művész” megfogalmazás itt teljes egészében érvényesül. Bátor, őszinte fellépőkkel találkozunk. A megrettent, felmagasztaló, tiszteletteljes, csodáló európai attitűd egyáltalán nem létezik. A művészetnek komoly tétje van, és ez a tét politikai. A fekete emberjogi harcosok gondolatai állandóan feltűnnek a versekben, az elnyomatottság traumájának kimondása végtelenített szófolyamban árad. A szókimondás csihol tapsot vagy inkább csettintést (amely törzsi nyelveik kiejtéséhez is közelebb áll). Rádöbbenünk, hogy egy végtelen költőverseny részesei lettünk, amelynek helyszínei változékonyak, a fesztiválközpontban, szállodák különtermeiben, de akár a folyóparti pikniken is lehetséges. A slam poetryből és a rapperektől ismerős performanszok, a stand up comedy helyi poénokra épülő humora, lelkesedése és szókimondása az, amely elsősorban a fiatalokat összetartja, s amely számukra a művészetet, azaz az irodalmat jelenti. Hosszú orális hagyományra épülő irodalom ez,  amely egész történelmüket, mitológiájukat egybeolvasztja és kortárs formában adja elő. Nyelvi szempontból rendkívül érdekes keveréke az angolnak, mint közvetítő nyelvnek, tanult, de mégsem anyanyelvnek, és a belekevert helyi nyelveknek, amelyek csak egész szűk lokális környezetben érthetők, oly nagyok a különbségek a szétszórtan élő közösségek dialektusai között. Egyszerre hangköltészet és kemény politikai állásfoglalás.

fotó: Uhl Gabriella

fotó: Uhl Gabriella

Majd a hivatalos „törzslátogatás” folyamán megtapasztaljuk, hogy kortárs költészetük sokkal mélyebben dolgozza fel hagyományaikat, mint a turistaszórakoztatásra összerántott törzsi zenés-táncos fellépés. Vicces egyvelege ez a tradicionális táncnak, az újrahasznosított anyagokból készülő ruháknak, a mára már értelmét vesztett funkciók megidézésének. Semmiben nem különbözik a globális piacon versengő hagyományőrző csoportokkal, a fellépés után a fiatalok okostelefojaikkal játszanak és fotózkodnak az idegenekkel. Megélhetés, erről szól, még akkor is, ha az összegyűjtött dalok, eltáncolt szertartások hatása alól még e körülmények tudatában sem lehet kivonódni.

fotó: Uhl Gabriella

fotó: Uhl Gabriella

A képző vagy tárgyalkotó művészet még furcsább helyzetben van. Kézműves tárgyak, kosárfonás, kerámia, és gyöngy, gyöngyékszer mindenütt. Szuvenírok. De néha innovatív! A nyaklánc, a karkötő újrahasznosított újságpapír, vékonyan felvágva és különböző alakú gyöngyökké sodorva. Aprólékos munka! De csak ritkán lépnek ki a kommersz ipar által követelt sztereotíp tárgyakból. A festészetre is csak lánglelkű művésze miatt kerül figyelem. Prófétai elkötelezettsége megható, technikai tudása leginkább mosolyogtató, mert az európai turizmus elvárásaihoz igazodó életképeket, portrékat gyárt szakmányban. Giccses, hamiskás.

De vissza a szavannára, hallgassuk változatos hangjait. Bár valószínű, mindez csak nosztalgia!

Uhl Gabriella

 

fotó: Uhl Gabriella

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.